A világ legnagyobb tehene

A világ legnagyobb tehene lehet Danniel, aki 1041,45 kilót nyom és 195 centi magas. A kaliforniai holstein-fríz napi 45 kiló szénát és hét kiló takarmányt eszik meg, ezt pedig 400 liter vízzel öblíti le. Ez több piszokkal is jár: napi 68 kiló trágyát termel ki. – Hat hónapos korában figyeltünk fel szokatlanul nagy méretére. Még üvegből etettük, de akkora volt, hogy könnyen kiütötte a kezünkből – mesélte a gazdája, Ken Farley.

A legmélyebb lyuk a Földön

A Föld legmélyebb természetes pontja a Csendes-óceán délnyugati medencéjében fekvő Mariana-árokban található. A 11 034 méter mély Challenger-szakadék azonban korántsem tekinthető földünk felszíntől mért legmélyebb pontjának.

A földfelszínről fúrt legmélyebb mesterséges lyuk a hidegháborús korszak két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az 1950-es évek végétől kibontakozó technológiai-tudományos versengésnek köszönheti létét. A két nagyhatalom közötti versengés azonban nem csak a világűrben, hanem a Föld mélyén is folytatódott.
Az 1950-es évektől a földtudományokban is látványos forradalom vette kezdetét. Az 1960-as évekre végleges létjogosultságot nyert a modern lemeztektonikát megalapozó, Alfred Wegener német meteorológus, sarkkutató és geológus 1911-ben publikált és sokáig eretnek teóriának tartott kontinensvándorlási elmélete.

Az amerikai Nemzeti Tudományos Alap, a Scripps Oceanográfiai Intézet és a Kalifornia Egyetem tudománytörténeti jelentőségű vállalkozása, az 1968-ban elindított Deep Sea Drilling Program (Mélytengeri Fúrási Program) a földtudományok történetében első alkalommal végzett az óceáni kéregbe mélyített tudományos célú fúrásokat, amelyek bebizonyították az óceáni aljzat tágulását, és ezzel a lemeztektonikai modell érvényességét.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált, hogy a tudósok egyre mélyebbre hatoljanak le a földkéregbe, számos új ismerettel gyarapítva tudásunkat. Az 1957-es Nemzetközi Geofizikai Év kiváló alkalmat nyújtott a két világhatalom közötti demonstratív tudományos versenyhez, amelynek a képletesen „ki tud mélyebbre fúrni" című projekt az egyik igen látványos fejezetét alkotta.

Az 1958-ban elindított amerikai Project Mohole kutatási programnak az volt a perespektivikus célja, hogy a földkéregbe mélyített fúrásokkal elérjék, de legalább is megközelítsék a szilárd kéreg, és a forró, olvadt kőzetanyagból álló földköpeny határterületét alkotó asztenoszférát.

A biztató kezdet és az ígéretes eredmények ellenére azonban finanszírozási gondok miatt lassan elhalt a kutatási program. Mindenesetre egészen 1979-ig az amerikaiak tartották a mélyfúrási világrekordot, az oklahomai Bertha Rogers mélyfúrás 9 583 méterével. Azonban a szovjet mérnökök és földtudósok sem sokáig tétlenkedtek.

Az 1970 májusában elkezdett „Szupermély fúrás a Kola-félszigeten", rövidített nevén az SzG-3 projekt (oroszul: Кольская сверхглубокая скважина, СГ-3 ) igen ambiciózus céllal rendelkezett: egészen 15 ezer méter mélyre szerettek volna lejutni a kísérleti fúrásokkal. Amennyiben sikerült volna megvalósítani az eredeti célkitűzést, a kutatások történetében először érték volna el a kéreg és a felső köpeny határát jelentő Mohorovičić-felületet. (A földkéreg a Föld legkülső kőzetburka. A köpeny és kéreg határterületét az átlagosan 30-40 kilométer mélységben húzódó Mohorovičić-felület jelenti. A földfelszín egyes pontjain azonban a kéreg az átlagnál vékonyabb, ezért itt a Moho-felület is feljebb található.)

E szempont figyelembe vételével a fúrás helyszínét a murmanszki területhez tartozó, és a Barents-, valamint a Fehér-tengert elválasztó Kola-félszigeten, Zapoljarnij várostól 10 kilométeres távolságra jelölték ki. A történelmi jelentőségű fúrási munkálatokat 1979. május 24-én kezdték el az erre a célra kifejlesztett Uralmas-4E, illetve később a továbbfejlesztett Uralmas 15000 fúrótornyokkal. Sok volt a kísérleti mélyfúrást övező kérdés, hiszen a kéreg tíz kilométer alatti mélységeiben uralkodó viszonyokról még nem volt átfogó képe a tudósoknak. A Kola-félszigeti kutatócsoportnak 1983-ban sikerült elérnie az addig hihetetlen 12 ezer méteres mélységet.

Egy évvel később megpróbálták mélyíteni a fúrólyukat, hogy tovább haladhassanak a végcélként kitűzött 15 ezer méteres mélység felé. Ám az 1984. szeptember 27-én újraindított fúrás alkalmával 12 066 méteren elcsavarodott a fúrócső, és egy 5000 méter hosszú darabja le is szakadt. Ezért fel kellett függeszteni, és újra kellett tervezni a munkálatokat.

A kialakult helyzetre figyelemmel később 7000 méterről indították el ismét a fúrást. Az 1989-ben végrehajtott fúrásoknak végül 12 262 méterig sikerült a földkéregbe hatolniuk, ez pedig abszolút rekordnak számított.

A sikeren felbuzdulva a tudósok úgy tervezték, hogy a következő évben elérik a 13 ezer, majd legkésőbb 1993-ban a hőn áhított végcélt, a 15 ezer méteres mélységet. A természet azonban közbeszólt az ambiciózus cél eléréséért folytatott kísérletbe. A fúrási eredményekből ugyanis kiderült, hogy 13 ezer méter körüli mélységben a számított 100 Celsius foknak csaknem duplájára, 180 fokra emelkedik a hőmérséklet, ami már annyira megviseli a technikát, hogy nem folytatható tovább eredményesen a fúrás.

Az új mérési adatok pedig azt mutatták, hogy a tervezett 15 ezer méteres mélységben 300 fokra emelkedik a hőmérséklet, ezért 1992-ben feladták a munkálatok folytatását..

2008-ban a svájci Transocean Ltd. szakemberei a Maersk Oil olajvállalat megbízásából a Perzsa-öbölben a katari partoktól mintegy 90 kilométeres távolságra egy kutatófúrás során 12 289 méter mélységet értek el , igaz, hogy a tenger felszínétől mérve a függőleges távolságot.

Ezzel együtt, a Kola-félszigeti fúrást tekinthetjük a szárazföldi térszínről eddig legtovább mélyített fúrásnak. Az extrém fúrás számos új felfedezéssel gazdagította a tudományt. Így többek között 6,4 kilométeres mélységben 2 milliárd éves kitűnő állapotban fennmaradt plankton-fosszíliákat tudtak azonosítani, és azt is megállapították, hogy több kilométer mélyen a hihetetlen nyomáson a kőzetekből kipréselődött, cseppfolyós állapotú víz található.

Ezen kívül a kísérleti fúrások több új felismerést hoztak a szeizmikus lökéshullámok terjedésének pontosabb megértésében is. Az egykori kutatóközpont napjainkban elhagyatottan áll a kietlen sarkköri vidéken, és a földfelszínről fúrt legmélyebb lyuk helyét csupán az azt eltakaró alig 30 cm átmérőjű rozsdás fedő jelzi.

A világ legrondább nő-férfije

Fulvia Pellegrino eddig több mint 22 millió forintot költött arra, hogy nővé válhasson. Sikerült, nem is akárhogyan. A férfi elégedett a külsejével! Ez kijelentés röhejes, hiszen Fuliva nem éppen egy szépség. A férfi egyébként tizenöt évesen döbbent rá arra, hogy valójában női lélek lakozik benne, de ezt sokáig senkinek nem merte bevallani. Diszkrét, homoszexuálisoknak fenntartott klubokba járt, és otthon is csak az erre a célra átalakított garázsában öltözött nőnek. 32 évvel ezelőtt megnősült.

Végül 2000-ben nem bírta tovább magában tartani a titkot, és elárulta a feleségének. Ma még mindig együtt élnek, bár nem úgy, mint hagyományos férj és feleség, hanem mint két testvér.

A most 56 éves férfi eddig 120 alkalommal feküdt kés alá, de továbbra sem áll le. Már eladta a kocsiját és franciaországi házát is a beavatkozások ára miatt.

A világ egyik legmagasabb épülete

Tajpejben, Tajvan fővárosában áll a Taipei 101 nevű torony, amely 508 méteres magasságával egy csapásra a világ legmagasabb épületévé vált a 2004-es átadásakor, és egészen 2010-ig tartotta ezt a rekordot, ameddig el nem készült a máig a legmagasabbnak számító Burdzs Kalifa Dubajban.

A torony nemcsak óriási, de igen cudar körülményeket kell kiállnia, hiszen egy fő tektonikai törésvonal közelében áll, ráadásul a tájfunok se ritkák arrafelé. A mérnököknek tehát duplán kihívást okozott: egyszerre kell elég rugalmasnak lennie ahhoz, hogy legyen egy kis kilengése a szélben; de elég erősnek is, hogy ne dőljön össze az első kósza földrengéstől.

Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Az épület strapabírását egész sor mérnöki megoldással turbózták fel, például 380 darab, 80 méteres mélységbe ásott betonoszlop adja az alapját. A külső kialakítása is hozzájárul a statikai stabilitásához: minden nyolcadik emeletnél egy egy emelet magas merevítő tartóelem kapcsolódik a szerkezet főoszlopaihoz. (És közben ezeknek az elemeknek a lépcsőzetes elrendezése bambusz- vagy pagodaszerű megjelenést is kölcsönöz a toronynak.)

AZ EGÉSZ SZERKEZET LELKE VISZONT EGY ÚGYNEVEZETT HANGOLT TÖMEG CSILLAPÍTÓ. EZ GYAKORLATILAG EGY ÓRIÁSI ACÉLGOLYÓ, AMELY INGAKÉNT SZOLGÁL, HOGY AZ ELLENIRÁNYÚ KILENGÉSÉVEL CSILLAPÍTSA AZ ÉPÜLET MOZGÁSÁT.

Ahogy arra a neve is utal, a torony 101 emelet magas. (Bár van 5 föld alatti emelete is, úgyhogy valójában 106 szintes.) Az inga a 92. és a 87. emelet közé felfüggesztve található. A maga 660 tonnájával ez a világ legnagyobb és legnehezebb ilyen csillapítószerkezete.

A tehetetlenség elvét kihasználó ingát 16 acélkábellel rögzítették a helyére, alulról pedig olajjal töltött lengéscsillapító karok tartják. Maga a gömb 6 méteres átmérőjű, és 41 különálló acéllemezből áll. A fő ingán kívül az épületben található még két kisebb, egyenként 6-6 tonnás kistestvére is.

Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

A hangolt tömeg csillapító 30-40 százalékkal csökkenti az épület kilengését. Jó példa a rendszer hatékonyságára, hogy 2002-ben, amikor egy 6,8-es erősségű földrengés rázta meg Tajvant, és a torony még javában épült, egy rajta dolgozó daru leesett, és öt munkást temetett maga alá. Magának a szerkezetkész épületnek viszont kutya baja se lett.