Megdönteni a lufireptetés világrekordját a legártalmatlanabb ötletnek tűnik, legalább is az első pillanatban. De ha néhány percet gondolkozik az ember, akkor rájöhet, milyen kockázatokat rejt. A clevelandi lufihorror éppen azt illusztrálja, hogy néha nem gondolkodik az ember egyáltalán.
1986-ban az amerikai város egyik szociális szervezete döntött úgy, hogy megdönti a Disneylandben felállított Guinness-rekordot, és 1,5 millió lufit enged el egyszerre. Az Atlanticen közzétett rövid dokumentumfilmben látjuk, ahogy a helyi média eksztázisban tudósít az eseményről, a valóban látványos lufifelhőről, hogy aztán gyors fordulatot vegyen az akció megítélése.
A vihar ugyanis szinte az összes lufit belefújta az Erie-tóba, ahonnan aztán Kanadáig úszkáltak a műanyagok, nyilván iszonyú környezeti károkat okozva. Ezt pontosan lehetett tudni előre. Azt viszont nem, hogy a partiőrség éppen ekkor keres majd két eltűnt halászt. A videóban megszólalnak a mentésben részt vevők, akik elmondják, hogy a színes lufik miatt lehetetlen kiszúrni, ha a víz felszínén lebeg egy test vagy egy mentőmellény. A két halász holttestét napokkal később mosta partra a víz. A Guinness-rekordot nem jegyezték be.